A meddőség és a BMI
A meddőség a különféle felmérések szerint a szaporodóképes korban lévő párok 10-15 százalékát érinti. A meddő párok a legtöbb esetben valamilyen mesterséges megtermékenyítő eljárás révén igyekeznek utódot nemzeni – ezek ugyan biztonságos eljárások, mégis megterhelőek a pár számára mind anyagilag, mind testileg, mind lelkileg.
Sok esetben azonban nem a mesterséges megtermékenyítés az egyetlen megoldás. A szakemberek ezért arra figyelmeztetnek, hogy meddő párként érdemes lenne ezek előtt az életmódunkat is átgondolni, hiszen könnyen lehet, hogy „csupán” életmódváltás révén természetes úton is összejöhet a baba. Persze, életmódot váltani egyáltalán nem könnyű, ugyanakkor sok esetben bizonyítottan növelhető vele a teherbe esés esélye.
Az American Society for Reproductive Medicine Practice Committee összeszedte azokat az életmódbeli tényezőket, amelyeknek bizonyított hatása van a teherbe esésre. Ezek között vannak olyanok is, amin az idő előrehaladtával már nem tudunk változtatni, de olyanok is, amiket könnyedén megváltoztathatunk. A főbb pontok ezek:
- A fogamzás esélye a korral csökken
- Fontos a közösülés időzítése
- Mindegy, milyen pózban csináljuk, a tudomány mai állása szerint nincs olyan pozitúra, amiben könnyebb teherbe esni.
- A 35 feletti vagy 19 alatti BMI (testtömegindex) csökkenti a fogamzás esélyét.
- A dohányzás csökkenti a fogamzóképességet.
- Az alkoholfogyasztás napi több mint két ital esetén szintén csökkenti a fogamzóképességet.
- Nők esetében a fizikailag megterhelő, illetve a több műszakos munka is csökkentheti a fogamzókészséget.
Természetesen a fenti tényezők közül nem mindegyiken tudunk változtatni, hiszen életkorunk adott, és nem biztos, hogy van lehetőségünk munkahelyet váltani. A közösülési gyakorlaton, amennyiben szükséges, tudunk változtatni. A többi életmódbeli tényező mind olyasmi, amiről talán eddig is sejtettük, hogy nem ártana tenni ellene, csak esetleg nem vettük elég komolyan.
Sajnos itt számít a testsúly
A szakemberek szerint a más orvosi okkal nem magyarázható meddőségi esetek sok esetben a túlsúlynak tudhatók be. Nagyon sok ugyanis az olyan túlsúlyos pár (vagy férfi, vagy nő), akik egyébként minden szempontból egészségesek, a laborleleteik jók, beleértve a nemi hormonokat is. Ugyanakkor a kutatások szerint hiába a jó leletek, a testsúly mégis befolyásolja a teherbe esés esélyét, illetve a nemzőképességet.
A magas testtömeg, illetve a magas testzsírszázalék nőknél elmaradt peteérést okozhat, de rontja a petesejtek minőségét és a méhnyálkahártya állapotát is. A kutatások szerint a sikeres testsúlycsökkentés növeli a fogamzás esélyét. A dolog férfiakra is érvényes: esetükben az elhízás eltolódást okozhat a nemi hormonok mennyiségében és rontja az ondó minőségét is. Ami a túl alacsony testsúlyt illeti: a peteérés esélyének csökkentése révén szintén csökkenti a teherbe esés esélyét, vagyis a túlzott karcsúság sem ideális ebből a szempontból.
A magas BMI mellett az alacsony BMI is csökkenti a fogamzóképességet nők esetében. Ezért ilyen esetekben abban kell a dietetikus, pszichológus segítségét kérni, hogy a testsúly a normál szintre növekedjen – ami sokszor szintén nem könnyű vállalás.
A BMI (testtömegindex, Body Mass Index) nem más, mint egy mérőszám, amely megmutatja, hogy az egyén túlsúlyos, normál súlyú vagy elhízott-e.
Meglehetősen egyszerű kiszámolni, ezért a BMI-index elterjedt számítási mód az elhízottság mértékének meghatározására az átlag lakosság körében. A kilogrammban vett testtömeget osztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével.
